Hangulatcsomag: 2011

mint tegnap

>> 2011-11-10 – vers

mint egy merész vesztes alak
mint egy nap fény nélkül

mint pohár vízben fürdő fény
mint egy sor vég...

úgy vártalak tegnap
és sokszor még

Ha hirtelen magány hatolna hátadtól halántékodig,
hogyne hatna
meg. Hogyne fájna így.
Meg a világ hogy nem állna egy pillanatra.
Hideg van. –
Félig csönd félig lárma
akad szívembe, botlik szavamba.
Fejem fölött fedő, fejem alatt párna
de te...
Ha valahol várnál valamiért engem,
Visszafogadnám hülye szokásaid
Tejbe ázott szavaidért.

És most sem lenne rendben.

Motivációs levél

>> 2011-07-29 – próza

A tézis kiindulópontja, hogy legtöbben azt hisszük valahol lényünk legmélyén, hogy vannak olyan szabályok, mint például, hogy müzlivel nem lehet megfulladni vagy, hogy biztosan méltóságteljesen, idősen és felkészülten fogunk meghalni. Pedig, marhaság is okozhatja a halált, a leglehetetlenebb marhaságok is. Így elmondhatjuk, hogy az élet elég furcsa. (Viccesen furcsa, ha úgy tetszik.) És ha már így állnak a dolgok, akkor talán jó lenne minél teljesebben élni s alkalmanként erősen átvágni azokat a szabályokat, amelyeket elképzeltünk magunkban, hiszen a szabályok könnyűszerrel, kíméletlenül átvágnak minket.

A mi tömbházunk

>> 2011-07-02 – próza

A mi tömbházunk. Most már nyugodtan elmondhatom, hogy a tömbházunkban minden korosztály képviselve van. Erről gondoskodott az újonnan beköltözött fiatal házaspár és az idő. Ez azt jelenti, hogy sokan élünk itt és sok félék, és mielőtt halálosan leszúrnám az olvasót még egy ehhez hasonló közhellyel, azt is elmondom, hogy egy fecske nem hoz tavaszt, jobb félni, mint megijedni és ami késik nem múlik. Tudjuk. Az élet megy tovább.

Ábel Erdélyben

>> 2011-06-01 – próza

Ábel egészséges. Az a lényeg, hogy egészséges legyen. Hisz Istenben. Isten-fél-ő. Fél Ábel. Fél isten. Félisten.

Ügyes… törekvő. Az átlagosnál azért jobb. Jó tanuló, nem kerül gyanús helyzetekbe gyanús emberekkel. Nem gyanús, gyanútlan. Nem gyanúsítják semmi rosszal, soha.

Kilátásai a jövőre nézve jók. Jó, ez nyilvánvaló, vitathatatlan. Nem vita témája. Már a vitathatóság egyszerű gondolata önmagában is felháborító, szóval nem.

Bármi lehet még belőle. Színész, orvos, gazdasági tanácsadó, költő, programozó, kommunikációs szakértő, PR menedzser, pályázatíró, bíró, kritikus, de nem kritikán aluli zongoraművész, kertészmérnök, személyiségfejlesztő szakember. Mi. Akár pedagógus is, de a jól fizetett fajta. Valami professzor a Harward egyetemen, de csak pár évig, mielőtt visszajönne szülő hazájába, ahol magas szinten művelheti elsajátított mesterségét. A … virtuóz munkát. Más emberek szellemi táplálékának minden reményét.

Született 2011. november 3.-a körül, a marosvásárhelyi szülészeten. Mennyi ideig tart egy normál szülés? Na, ennyi ideig született Ábel is. Valamikor este, állítólag az jó, valamikor este 7 és 10 között 9-es Apgarral jött a világra. Mert realista, ahogy ez egy igazi erdélyitől elvárható. Szóval tudja, mikor kell jönnie satöbbi. Ne is beszéljünk erről.

A lényeg, hogy igazi erdélyi. Nem a vérbeli székelylegény, de a vérbeli majdnem székely legény, aki valamilyen úton, módon (részletek fennebb) marosra született 2011-ben. Erdélybe. Ahogy az apja meg az anyja is. Ahogy a gyermeke fog is.

Félisten, fél zseni. Félig már hiszik is mindezt róla. Olyan ez, mint amikor az író leült asztalához, hogy megírjon egy mesterművet. Egy nyertes alkotást, elfelejtve azt, hogy vannak körülmények és van, amikor egy zseniális gondolat megszületik benne, de elfelejti, mielőtt eszébe jutna, hogy leírja. És van, hogy megszületik egy gyermek. Mondjuk Ábel. És nem az lesz, ahogy a szülők előző 9 hónapig vezetett közös, világoskék borítós naplójában le van írva.

Kis éji lárma

>> 2011-05-14 – vers

Lépéseimet olykor lekésve

olykor megelőzve,

mellőz az utcai lárma

érzésektől levetkőzve.

a lármában a táj szinte fájón simán elterül,

hogy a szem ellásson elérhetetlen helyekre.

alig hiszem, hogy most is egyedül...

ott az út. itt a járda megadja magát.

érzem, ahogy áthatol a hideg

s nyelem az út porát,

lírai sorokba temetve.

nem lehet minden hiába

s hogy nincsen nálam kabát.

visszaestem a gondolatok zsinorát elejtve.

az este buzgón mentegetőzött helyettem

betanulva vonogatva vállát.

reménytelenül magyarázatokat kerestem...

nem voltam Pesten már rég.

valahol valami semmi víz valamit visz

valahova...

lassan elnyel az utca pora

míg tompítja érzéseim

egy kis éji zeneféleség.
jelentéktelen metafora.

Irracionális gondolat

>> 2011-05-06 – vers

Ismét(elten) nem tudom eldönteni:

ez most mi volt, vagy mi volt?

Szélsőségek

>> 2011-04-27 – vers

Szabadság. Szabályok.

Szélsőségek.

Éjben motoszkál

>> – vers

Fél három. Remélem, nem unod…
Kattog a billentyű.
A szemed behunyod…
Nikotinban fürdesz valahol
így képzellek…
Itt valaki felforgatta a házat.
Az éjszaka az álom ellen lázad.
De nem ébrednek.