Ma és holnap
Ember a buszon.
Este van.
Így utazom megviselve magamban.
A jármű lógatja a fejem…
Lappang bennem ez a le nem írt gondolat-
sor.
Egy lány a buszon mellém ül.
Ő a legszebb.
Beszélnék vele. Elfordul.
A telefonon lóg a keze.
Hosszú haja. Kék a körmöm.
A dolgoknak nincs eleje-tartalma-értelme.
Én olyan fájón hallgatok itt…
Szólíts meg.
“Nem szólítalak meg.”
Érzed, hogy botlanak a sorok.
Magány a buszon.
Süvít. Sírok.
Senki sem tudja meg, akinek írok.
Lassan hullámzik ki a lelkem.
Kilóg a szellem. Semmi marad bennem
Higgadtan.
Félelem a buszon.
Reszketek-reszketek.
Ez a lány néz. “Részeg. Elme. Beteg.”
Feláll s meglóg.
Így egyedül halok meg.
Értetlenül-értelmetlenül-szavak nélkül.
Halott a buszon.
Hideg van.
Kihűlve hullámzok magamban.
Olyan vagyok mint a szék.
Élettelen-anyagtalan-kudarckerülő szép.
