Kötélőrző

Nevetséges gondolataim mentén

Húzok elválasztó kötelet,

Nem látva ki van a másik felén.

Hittem nagyobb butaságokban is én…

Hittem a Milka tehenet.

A sarkon álok együgyű mosolyom peremén.

Random gondolataim istene

Elvont zenébe mártott könnyeim nikotin íze.

Másodkézből kóstolva finom volt a színe.

Kísérem a lépteid.

Iránytű kell ide.

Cipzárráncigálások közepette egy hang hasít a fejemben.

„Milyen ember vagy te?”

Kelletlen félelmeim lehullott maradékait elégette.

Lefegyverezve állok városod nyitott kapui előtt.

Átváltozott mécsesből öntöm a levegőt.

Van valami váratlanul tiszta itt hagyott dolgaidban…

Bánatos, mint egy letört mosoly…

Tökéletes, mint egy húsvéti tojás…

Illatos, mint az a rózsaillatú kölni,

            Melyet bár nem éreztem,

            Képes lennék érte ölni.

Világíts meg engem múzsám

Taníts meg fütyölni.

Read more...

Szerelmetes kistehén balladája

Feneketlen tó nagy fenekén,

ott alszik a mélabú kistehén.

Könnyű dalok szállnak fel vidám buborékokban.

(jó lenne itt valami színekre utalni, de most így és jól van.)

Végigmennek az elvezető csöveken, szűrőrendszereken,

és rúzsos poharak alján végzik.

Itt fogy el az utolsó csepp akarat s átalakul méla hömpölygéssé.

Az élet alig lappang s a vér is visszafele folyik ereimben… 

Nem nézi azt már senki, hogy a víz, ahonnan jött,

a tó fenekén megfullasztott  egy ártatlan kisdögöt.

Ilyen a világ.

Érdektelen emberek…
 

Ne áruljátok el, hogy én löktem be a vízbe

a tehenet…

Read more...

háromsoros

átlagosnál nagyobb szeretetigényem van.
tessék,
kimondtam.

Read more...