Kötélőrző

Nevetséges gondolataim mentén

Húzok elválasztó kötelet,

Nem látva ki van a másik felén.

Hittem nagyobb butaságokban is én…

Hittem a Milka tehenet.

A sarkon álok együgyű mosolyom peremén.

Random gondolataim istene

Elvont zenébe mártott könnyeim nikotin íze.

Másodkézből kóstolva finom volt a színe.

Kísérem a lépteid.

Iránytű kell ide.

Cipzárráncigálások közepette egy hang hasít a fejemben.

„Milyen ember vagy te?”

Kelletlen félelmeim lehullott maradékait elégette.

Lefegyverezve állok városod nyitott kapui előtt.

Átváltozott mécsesből öntöm a levegőt.

Van valami váratlanul tiszta itt hagyott dolgaidban…

Bánatos, mint egy letört mosoly…

Tökéletes, mint egy húsvéti tojás…

Illatos, mint az a rózsaillatú kölni,

            Melyet bár nem éreztem,

            Képes lennék érte ölni.

Világíts meg engem múzsám

Taníts meg fütyölni.