Halogató

Valahol az ég fölött ott a felhők.

A távolság közöttünk nagy.

Nem látszik, mert nem nézzük.

Én legalábbis nem nézem.

A nagy távolság nő.

És a növekedés fáj.

Ha nem veszünk tudomást róla

tovább mehet ez a közös élet

ami fájdalommentes.

Ami fájdalommentes nem mindig igaz.

Ami nem igaz hiába szép.

Ami nem igaz hiába fájdalommentes.

Nem vagyunk készen a fájdalomra.

Nincs megfelelő pillanat a fájdalomra.

Nem jött el még a pillanat.

A pillanat hallgat és várja, hogy megszólítsam.

Read more...

Majdnem

Mocorgás  a ragyogás nélküli félhomályban --

Tessék csak: a természet köszönt otthonában

és ismét tavaszodik.

Szemeink hosszasan nyílnak -

Szavaink színként jelennek meg,

hang nélkül egymásba keverednek.

Lassan fogy a hideg

s a ráncok kiengednek.

Én azon tűnődöm, feltűnik-e az embereknek?

Olvad a hó...

Robogva zuhan alá.

A háztető fellélegzik s belehel a szívem alá.

És nem ébredezik semmi.

Csak nyújtozik a táj.

Takaróját járom és olyan szép, hogy fáj.

De olyan szépen fájjon,

hogy nyom után nyomban

rom után romban

valaki rám találjon
sötét itthonomban.

Read more...