Becsukott szemmel
Az autók zaja
hangosabb és fenyegetőbb így reggel ötkor, ahogy átszűrődik a tömbházsorok
közti réseken. A madarak – feltehetően varjak, még legalább egy másik fajjal
keveredve – úgyszintén fenyegető hangja rossz előérzetet kelt bennem. Tartós,
nedves bűntudatot ígér a madárzaj. Rezonál idegen bélmozgásom fura hangjaival, de annál
sokkal következetesebben hangosódik, s bár sosem lesz hangosabb egy bizonyos szintnél
mégis olyan ez a hang, hogy valamiért folyton emelkedőnek tűnik. Ha nem lenne
túlságosan valóságszerű a szobám kényelme és a szombat reggel tudata könnyen
hihetném azt, hogy valahol a tengerpart mellett vagyok. Hogy minden bizonyára
megvizülne a lábam, ha kimennék és elindulnék a madarak hangjának irányába.