Az egérré válás története

Van egy lány, Orsi. Azt érdemes tudni róla, hogy nagyobb mint én. Történt egyszer, hogy ez lány azzal az őrült sztorival keresett meg, hogy ő egér. Csak a megfelelő kiváltó körülmények kellenek, és átváltozik egérré örökre, azt mondta. Én elég szomorú és magányos voltam ebben az időszakban, úgyhogy miután végighallgattam, belementem abba, hogy segítek neki megteremteni a megfelelő körülményeket.

Nem tudom, miért akarta ezt... az egész dolgot. Miért is akarna valaki egérré válni... Én őszintén szólva nem látok ebben semmi jót, semmit, ami miatt megérné felkelni reggel. És ami olyan, hogy nem elég ok ahhoz, hogy az ember reggel felkeljen érte, az nem elég jó. Na de ő ezt akarta, s én, mint mondtam, nehéz időszakon mentem keresztül ígyhát bevállaltam.
 

Orsi azt javasolta, hogy találkozzunk minden nap dél körül, hogy beszéljünk arról, mik lehetnek a megfelelő körülmények az átváltozáshoz. Bennem elég sok szorongás volt az miatt, hogy nem születtek jó ötleteim, és úgy éreztem, semmi hasznára nem vagyok. Sőt, ami rosszabb, hogy egy idő után kezdtem azt érezni, hogy csak azért keres fel minden nap, mert nem akarja a szemembe megmondani, hogy sajnos nem működik ez a dolog, nem csak hogy nem viszem előre, de még akadályozom is ezzel a görcsös jelenlétemmel. Minden nap órákkal az érkezése előtt elkezdtem szorongni, magamban már akkor gyűjtöttem az ötleteket, de mind nevetségesnek tűntek és amikor megérkezett, azokat, amiket az előtt kigondoltam, sosem mertem hangosan kimondani. De ő ettől függetlenül jött minden nap rendszeresen, és beszélgettünk. Vázoltunk lehetőségeket…

Ahogy telt az idő, azt figyeltem meg a nagy szemein kívül, hogy a szája sarkán, mindkét sarkán van egy pár elvétett, de nagyon is jól kivehető bajuszka szál. Nem volt rémes, még csúnya sem, sőt, ahogy minden nap láttam őt, napról napra jobban rabul ejtett a szépsége és az arca kezdett, kicsit átszellemültem tőle… kezdett a kamilla tea ’nyugtató és lazító’ és ’pár csepp citrom’ selymes élményére emlékeztetni. Olyan volt, mint a mindennapi teám, és sokszor, amikor nem is mondtunk semmit, éreztem, hogy beleolvadok az arcába ahogy pásztáztam a szemeimmel.

Nem tudom, ő mire gondolhatott, mert olyan nincs, hogy nem vette észre a bennem végbement változásokat. Szerintem nem zavarta, de akkor úgy voltam vele, hogy egy annyira újszerű és addig elképzelhetetlen helyzetben és állapotban vagyok, hogy nem akarom azzal elrontani, hogy átgondolom, megtervezem, megszervezem. Nem akartam semmiképp sem irányítani, mert ha engedtem volna annak a késztetésemnek, hogy megértsem vagy irányításam a történéseket, akkor egy pillanat alatt elveszíthettem volna az egészet.

Hogyan lehetne egérré válni? Vagy inkább mi kell az egérré váláshoz?

Kell idő. Kell biztonságérzet. Olyan biztonságérzet, ami nem a veszély hiányából áll, hanem abból a tudatból, hogy ha elmondjuk legféltettebben őrzött legbelsőbb gondolatainkat, nem fognak rendőrt vagy pszichiátriát hívni. Egyik nap ez így megfogalmazódott bennem. Hogy ezt miként adtam tudtára, nem is emlékszem már pontosan. Néha az az érzésem, hogy hipnotizált engem, de az is lehet, hogy akkor történt az egérré változás, amikor mindketten szabad áramlás alatt elvegyültünk egyazon hipnózisban.

Pont pont szünet.

Csak arra emlékszem - de ez már reggel volt - ahogy felébredtem és körülnéztem. Ő egér hangon beszélt hozzám, én meg nem értettem semmit. Semmit csak azt, hogy a lakásom csendje sokkal másképp pang, mint máskor. Sokat gondolkodtam azóta a történteken és nem hiszem, hogy nem tudott, visszatérni eredeti állapotába. Vissza tudott volna jönni, csak nem állt szándékában. De azt nem hiszem, hogy azért nem akarta, mert túl önző volt, inkább, mert tudta, hogy a fájdalmam igazi okozója az, hogy nem tudok mit kezdeni a csenddel. Ez is egy lecke, amit meg lehet tanulni, csak idő kell hozzá... és biztonságérzet.

Nem jött. Sosem jött vissza többé. Eltűnt és üresen hagyta a sivár szívemet. Akkor úgy is éreztem, mintha lerágta volna a húst rólam, és otthagyott volna megszáradni. 

Most sokszor csak ülök és nézek. Ezt lehetne úgy is átcímezni, már ha hiszünk az átcímezésben, hogy a szakítás, ami megmozgatott valamit bennem.

Read more...