Szilágyi Domokos - Mozart

Ó, vidámnak, mert fiatalnak
lenni s maradni, szomorún is
és megvénült-fiatalul!
kacagni, míg a kacagás
titokban zokogni tanul!
játszani - s a játék titokban
holt-súlyossá komolyodik:
megrendeltként szabadnak lenni
a legutolsó hangjegyig!
- Nehéz volt? - bekopogtatok,
gondterhelt élõ, víg halottnál.
- Azt akartam: a világ
észre se vegye, hogy fáj.

Read more...

Sérült közhelyek

Egy gyermekkorom óta ismert illat csípi orromat.

Kigyúl a reflektor és indul a cirkusz. Posztmodern színdarab lesz, meleg családi hajlításokkal. A színpad szélein már nem kukucskálnak ki izgatottan a színészek, már senkit sem érhet meglepetés, csak a dolgukat teszik, ahogy az elvárható. Páholyból nézem. Egy mély levegő, és elkezdik banális kopott színjátékukat. A szereplők sorra a közönség elé lépnek. Gúnyos mosolyom elhalványul a csengő taps lágy rezgésében. Forgatókönyv forgatókönyvvel pörög terv szerint. Fontoskodva intézkednek, tesznek vesznek. Időnként megjelenik arcukon egy tökéletes finomka mosoly. :) Mindenki tudja, hogy mit csinál, tudja mekkora a hatásköre, mi a szerepe, mit tehet és mit nem. Saját körükön belül biztonságosan mozognak. Az okoskodás otthon van nálunk, pedig nem is tudjuk, hogy mikor költözött ide. Egy halvány emlékem van csak róla, hogy egyszercsak észrevettem, ahogy fesztelenül sétál lakásunkban, oly otthonosan, mint aki nálamnál is régebb van ott.

A főbohóc hetykén és okosan biccent. Élvezi a dolgot. Kulcsszó a magabiztosság és a büszkeség. Nem szabad kiesni a szerepből, mert az megszakítaná az álmot és mindenki kinyítná a szemét.

Új színész jön be bizonytalanul, mint egy fiatal társaságba pottyant tizenéves, akit a nagyszülei hoztak. Hazudni szeretnék, de... tényleg nevetséges. Nem is a korkülönbség teszi azzá, hanem az érzelmek frekvenciája. Van valami implicit minőségi különbség a két életkor között…

Ha a szerep során ütközés miatt sérül apuka vagy anyuka hiúsága, úgy húzza be a fejét, mint egy megérintett csiga. Elcsúszva a színpadról, őszintén megjegyzi, hogy igazából nem esett rosszul egy percig sem. Én együttérezve hiszek neki. Szempillantás és újra mind a dobogón vannak. Második felvonás.

Néhány tíz éve gyakorolják ugyanezt a darabot, mindig ugyanazzal a beleéléssel. A lelkesedés ma is pont olyan mint aznap, amikor az egész elkezdődött. Extázisba esve nézem a közhelyekbe gázoló IMPROVIZÁCIÓT. Ha becsukom a szemem és csak a morajlásokat hallom, egy édes mosoly végigszalad bennem a katarzis alatt. Titokban tapsolok. Elindul a vonat. Az óra még egyet kettyen, de most úgy igazából. Öregszünk. Szempillantás.. és a ráncok egy töredék milliméterrel lustán mélyebbre csúsznak.

Read more...

Hirtelencsalódás

Képzelj el egy meleg nyári hangulatot.. szívlüktetések adnak biztonságos hangot a levegőnek. Egy csendes nyárikonyhában üldögélsz egy képzeletbeli kedvenc nénjéddel, a kedvenc székeden. Időnként madárcsicsergést hoznak be a kis ablakon áthatoló fénysugarak. Időnként nénikéd a szemedbe néz és édesen rádmosolyog, miközben betesz a lerbe még egy túroslepényt. Az illat lassan terjed a levegőben és csiklintja az orrodat. Meggyőzödtél róla, hogy ez a legkellemesebb illat, amit valaha éreztél és a legőszintébb gyönyörűséget élvezitek együtt, nénjéddel - egyetlen barátoddal - . Nem is tudod, hogyan kerültél oda, vagy mi céllal, de nem is foglalkoztatnak ilyen kérdések. Olyan békés érzés tart tökéletes egyensúlyban, mint a testét elhagyó lelket, amikor először érzi a biztonságos lebegést és gondtalanságot. Örök derűs pillanatok ezek, úgy úsznak a levegőben, mint súlytalan szappanbuborékok.

A túroslepény illat újból megragad és a tekinteted szinte húzza a ler felé. Visszatekintesz nénjédre, és észreveszed, hogy virágos kalapja alatt szemei furán tündökölnek és valami lassan eluralkodik rajtad.. Mint elveszítve egyensúlyod, az asztalra esel, hogy kitámaszd magad. Az árnyékos kalap alatt sírnak a szemek és egy eltompult régi mosoly emléke lappang csak nénjéd ajkain, aki komoran lelassulva mozog otthonában. Szemei tükörszerűen adják ki a te alakod, amely – lehetetlennek tűnő dolog.. de – nem.. tökéletes…(?)

Elönt a szorongás. Görcsöl a gyomrod és kiömlenek szemedből keserű könnycseppek. Beszűkül tudatod, és csak az ismerős keserű ízre tudsz koncentrálni.. Oly ismerős ez az íz, mint a gyermekkorodban imádott szilvadzsem. Egy pillanat alatt rádtörnek lehetetlen érzések.. Mégis mikor estek felejtésbe ezek az érzések, melyektől most - mintha már nagyon régóta előszőr - újra érzed önmagad..? Azt hitted beszűkült tudatod, de igazából csak most látsz tisztán. Olyan, mint amikor felébredsz egy valósnak tűnő álomból, mely azt az illuziót táplálta, hogy te irányítasz..

Csodálkozva nézel körbe, mint egy újszülött, felnőtt képességekkel és lehetőségekkel, és nem tudod mit kezdj újonnan szerzett akadatoddal.

Nem tudod, mit keresel abban a konyhában. Nem tudod mi dolgod azzal az emberrel. Azzal az.. idegennel.

2009-08-23

Read more...

első bejegyzésem

csak annyit, hogy most már hivatalosan is beindítottam egyetlen blogom. reményeim szerint felkerül majd ide szöveg és kép is, majd a napokban eldöl, hogy pontosan milyen irányba mennek a dolgok. miközben alakítgatom fokozatosan körvonalazódik bennem, hogy mihez akarok kezdeni vele.

egy kedves barátom hatására kezdtem el komolyabban gondolkodni egy blog létrehozásán.. meg annak reményében, hogy lehetőséget adjak barátaimnak, ismerőseimnek és nemcsak, hogy kicsit más szempontból is közelebb kerüljenek hozzám. meg a visszajelzések sem ártanak.

ennyi lenne elsőre. jóéjszakát nekem s annak aki véletlenül idetéved.. :)

Read more...