Kis éji lárma

Lépéseimet olykor lekésve

olykor megelőzve,

mellőz az utcai lárma

érzésektől levetkőzve.

a lármában a táj szinte fájón simán elterül,

hogy a szem ellásson elérhetetlen helyekre.

alig hiszem, hogy most is egyedül...

ott az út. itt a járda megadja magát.

érzem, ahogy áthatol a hideg

s nyelem az út porát,

lírai sorokba temetve.

nem lehet minden hiába

s hogy nincsen nálam kabát.

visszaestem a gondolatok zsinorát elejtve.

az este buzgón mentegetőzött helyettem

betanulva vonogatva vállát.

reménytelenül magyarázatokat kerestem...

nem voltam Pesten már rég.

valahol valami semmi víz valamit visz

valahova...

lassan elnyel az utca pora

míg tompítja érzéseim

egy kis éji zeneféleség.
jelentéktelen metafora.

Read more...

Irracionális gondolat

Ismét(elten) nem tudom eldönteni:

ez most mi volt, vagy mi volt?

Read more...