Szerelmetes kistehén balladája

Feneketlen tó nagy fenekén,

ott alszik a mélabú kistehén.

Könnyű dalok szállnak fel vidám buborékokban.

(jó lenne itt valami színekre utalni, de most így és jól van.)

Végigmennek az elvezető csöveken, szűrőrendszereken,

és rúzsos poharak alján végzik.

Itt fogy el az utolsó csepp akarat s átalakul méla hömpölygéssé.

Az élet alig lappang s a vér is visszafele folyik ereimben… 

Nem nézi azt már senki, hogy a víz, ahonnan jött,

a tó fenekén megfullasztott  egy ártatlan kisdögöt.

Ilyen a világ.

Érdektelen emberek…
 

Ne áruljátok el, hogy én löktem be a vízbe

a tehenet…