Elmehetek

Kezet mosok és megfésülködöm.
Megtehetem.
Minden percben rá gondolhatok.
Megtehetem.
Megkötöm a cipőfűzőmet, megállok visszanézni.
Megtehetem.
Benézek a tükörbe.
Gondolok amit gondolok.
Megettem amit megettem.

Egy csodára szorulok.
Alattam jár a meleg leheletem..
Ráléptem.
(Nem lehetetlen)

Nincs szűkségem mások gondolataira, van sajátom is.
Becsomagoltam táskámba reményeimet,
Felveszem a kabátom is.
Ajtócsukás jelzi, hogy elmentem.
Ezer nesztelen angyal sír az örömtől felettem.
Megtehetem. Megtehetem.
Egy életem.

Itthon hagyom a fegyverem.
Nem adtad meg az engedélyt, akkor nem kérem.
Nem vagyok szomorú,
Nem haragszom senkire.
Ünnepélyes érzések hulltak –

hulltak a fejemre..


[Megjegyzés: ez a vers fiktív megszökésem itthonról.]

vass áκos lajos  – (2009. november 3. 21:25)  
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

Megjegyzés küldése

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP