Egy napra egy szoba

1

Egy napra egy szoba.

Mind felelősséggel megyünk oda.

De miért felelünk igazán?

2

Egy napra egy szoba.

Csak én. És semmi csoda –

Csak ennyi vagyok talán.

Tudom, hogy nem fogod elolvasni igazán…

3

Egy napra egy szoba.

Én tele vagyok munka-vel,

hogy az legyek, ami neked kell…

De. Bocs, most nem érek rád nézni,

mert mennem kell.

Vajon meg tudnánk-e menteni egymás reményeit úgy igazán?

(Csak gyarló emberi kíváncsiságból kérdem.

Ez se nem komoly se nem érdem.)

4

Egy napra egy szoba.

Én megosztanám veled az ürességet. -

S vajon látsz-e…?

Mert meghalok érted igazán.

5

Amikor két ember egy szobában van

egymás tekintetének nyomán,

a csend és a magány sírva fakad

egy másodpercig talán,

és reszket és didereg a pillanat vége fele haladván. –

A szerelem…

csak teher nékem igazán.

S ahogy te mondtad, egy állapot.

6

Nem ismerlek. Nem neked írtam. 

Nem én vagyok.