Mindenlapos

Reggel, miután felkeltem és nagy nehezen összekaptam magam amiben még fogmosás is volt, meg felöltözés is – kár, hogy nem talált a cipőm, az ahhoz képest egész gondosan összeválogatott ruhákhoz, de hát 5 pár lábbelim van összesen, amibe még a házi papucsot is beleszámoltam, úgyhogy mégis mire számítottam – szóval akkor elindítottam ezt az este letöltött, akarom mondani megvásárolt, filmet. Kényelmesen hátradöltem és éppen elkezdtem volna nézni, ha egy „volna” nem jött volna közbe.

Az jutott eszembe, hogy igazából már cipőt is húztam, ígyhát joggal feltételezhetem, hogy percekkel mielőtt az agyam átment volna autópilotába, szándékomban állt valahova elmenni. Ezzel a gondolattal nagy erőt vettem magamon, végigfutottam a listámon, melyre mindenki nevét leírtam, akit meg szeretnék látogatni a napokban és még pár elintéznivaló is előkerült onnan ígyhát bepakoltam minden szükséges kelléket a táskámba és elindultam „a városba”.

Útközben történt jónéhány izgalmas dolog. Merész pillantásokat vetettem bátor idegenekre, akik nem félték azt viszonyozni, igaz, aki igazán bátor volt, az mosolyt kapott, nem összezavarodott fura mimikát szétszórt arcom sarkából, na meg találkoztam akivel kellett, elmentem többé-kevésbé hivatalos helyekre, ahol elintéztem halálunalmas adminisztrativ semmiskedéseket, orvosi papírok, egyébféle papírok stb. és mindeközben lassan, fokozatosan, teljesen lesimult a gondosan feltett mosoly arcomról és a sötét leereszkedésével én is hazaballagtam.

Jó volt ma is hatékonynak lenni... bár jobb lett voltna életreszóló élményekkel hazaérni, de azért a hatékonyság is jó vígasz.

Ezzel a gondolattal tettem le a fejem a párnára lefekvéskor és mielőtt lecsuktam volna a szemem még egy utolsó erőmmel kikapcsoltam a laptopom, amin úgy látszott, hogy időközben lejárt a reggel elindított film.

Csukott szemekkel, félig-meddig beletörődve a mai napba, történt: 

A szoba, mely a délelőtt folyamán tanúja volt az igencsak ígéretesnek mutatkozó filmnek együttérzően ringatott az ágyban és álmomba vetítette a filmből hátramaradt 114 percet. Csak ennyit akartam. 114 perc teljes nyugalom és gondolatlanság.