Emberek és pókok

A részletek különösebb magyarázata nélkül történt.

Én sem magyaráztam meg, sem a póknak sem magamnak sem másnak. Csak megfigyeltem, csak tudomásul vettem, csak ábrándoztam róla, fantáziáltam, meséket találtam ki. Mondhatni érintetlenül nem hagyott az eset, a lélegzetem messzemenően kilengett szokásos ritmusából, ígyhát szívem is jobban doboghatott, ez gondolom érdekelné azokat akik a szív dolgairól szívesen hallanak vagy olvasnak, de elméletet, magyarázatot nem fűztem hozzá, mert akkor éppen nem jött, hogy ezt tegyem.

Ami történt az az történt, hogy sétálás közben pók esett a hajamba. A hajamba ami hosszabb, mint az országomban egy főre eső haj hossza, de nem hosszabb a kelleténél. Valószínűleg ezért is lehetséges, hogy eleinte nem tűnt fel, hogy a pók pókhálót kezdett szőni a fejdíszemben, sőt mindaddig fel sem tűnt a dolog, amíg a pókháló fel nem vette jelenlegi alakját. Az alábbi ábrán látható.

Erre vonatozó statisztikai adatok ismeretének hiányában is merem állítani, hogy ez így hosszabb, mint az országomban egy főre eső pókhálók hossza. Javítsanak ki, ha tévedek.

Nem tudom, hogyan történhetett, hogy ilyen előrehaladott stádiumában tűnt csak fel a fejembe nőtt pókháló, hiszen azt hittem, egészségtelenül sokat szoktam nézni magam a tükörben.

Mi tévő legyek hát, ha...? És vajon mióta kezdték el észrevenni de nem említeni az engem körülvevő emberek? Tudok-e még jóhiszeműen, gyanutlanul járni-kelni egy olyan világban, mely nem teszi szóvá amikor ilyen dolgok zajlanak? Mi tévő legyek, ha elárasztanak a kétségek?