Üvegház

Hangtalanul zuhant rá az égre
a színtelen apátia.
Zűrzavar telepedett falaim közé…
zépp-zépp hépp-hépp
Szép káoszból kirakott koreográfia.

Két szappanbuborék
emelkedik a mélységbe.
A királyfi és királykisasszony boldogan élt
amíg bele nem fulladt ebbe a nagy klisébe.

Nyugodtan lecsücsülök a közepére…
Alszom, amíg lejár az élet.
A rózsabimbók gyilkosa már elindult felém.
Együtt vetünk ennek véget.

Elszaladt az életem,
s én meztelenül képzeltem
alája
üvegházat üvegfalakkal.
Üveg a szívem kalitkája.
Üvegszilánkkal szememben
üvegesen hazudom, hogy nincs minden hiába.