Az unalomnak
>> 2010-06-05 –
vers
Tolongnak a percek
bunkón és otrombán…
s én diadalmasan könyökölök
egy végtelenül unalmas pocsolyán
s én diadalmasan könyökölök
egy végtelenül unalmas pocsolyán
Nincs senki.
Nincs senki igazán.
Unatkozom.
Nincs munkám.
Se hitem.
Feladat?
Az minek?
Eltartanak.
Azt se tudom:
Mi kéne még?
Élv.
Pénz.
Szerető.
Barát.
Isten.
Világ.
Mindent elpusztítok
dögunalmamban.