Összegzés


Hát elértünk ide:
szenvedélyből és szívvájásból
vagyunk amik vagyunk. Olyanok, mint
egy sóvárgó kóborlás,
amit egy kobold ás.
Nem okosok vagy papok
akikre bíztuk magunk.

Korrog a gyomrom...
Vajon mihez lássak...?
Elmúlt ismét egy pár nap.
Míg minden a helyén ül,
egy szerelmi vallomás kigyúl és lehull a porba.
Ez volt az utolsó.

Végállomás.
Itt átszállhat akit még nem rúgtak orrba.
S ha van még beváltani való zsetonja,
pihentesse szívet, szemét lehúnyva
és türelemmel álljon be a sorba.

Összenövünk az avarral
s a járdán a porszemekkel.
Egy hosszú koszos ember a talicskájába tesz
és elhagy a világ szélén. 
Már semmi nem kell.
És nem is lesz semmi a végén
amiért tekintetünket fel kell emelni.
Én: az ég, te: a föld,
és ő: az Örökzöld,
mind össze fogunk menni.
És nem háborgunk,
és nem írunk verset többé.

Elporhadunk, de történetünk nem válik köddé.

Megjegyzés küldése

  © Blogger template Shush by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP