Összegzés
>> 2010-04-28 –
vers
Hát elértünk ide:
szenvedélyből és szívvájásból
szenvedélyből és szívvájásból
vagyunk amik vagyunk. Olyanok, mint
egy sóvárgó kóborlás,
amit egy kobold ás.
Nem okosok vagy papok
akikre bíztuk magunk.
amit egy kobold ás.
Nem okosok vagy papok
akikre bíztuk magunk.
Korrog a gyomrom...
Vajon mihez lássak...?
Elmúlt ismét egy pár nap.Vajon mihez lássak...?
Míg minden a helyén ül,
egy szerelmi vallomás kigyúl és lehull a porba.
Ez volt az utolsó.
Ez volt az utolsó.
Végállomás.
Itt átszállhat akit még nem rúgtak orrba.
Itt átszállhat akit még nem rúgtak orrba.
S ha van még beváltani való zsetonja,
pihentesse szívet, szemét lehúnyva
és türelemmel álljon be a sorba.
Összenövünk az avarral
s a járdán a porszemekkel.
s a járdán a porszemekkel.
Egy hosszú koszos ember a talicskájába tesz
és elhagy a világ szélén.
és elhagy a világ szélén.
Már semmi nem kell.
És nem is lesz semmi a végén
amiért tekintetünket fel kell emelni.
És nem is lesz semmi a végén
amiért tekintetünket fel kell emelni.
Én: az ég, te: a föld,
és ő: az Örökzöld,
és ő: az Örökzöld,
mind össze fogunk menni.
És nem háborgunk,
és nem írunk verset többé.
Elporhadunk, de történetünk nem válik köddé.