Bodzatea (3)

Halványsárga de nem savas. Nem édes. Egy kis sárgás-fehér virág úszik a felületén. Ahogy a tavirózsa hat a tó látványára, olyan most a tea látványa a rajta-benne úszó virággal. Lassan gőzölögve hipnotizál. Elhiteti velem a szépséget, a boldogságot. Hogy szép az ablakon beszűrődő madárcsicsergésbe vegyült autózaj. A konyhából áthallatszó tévé hangja harmonizál az ablakon keresztül áradó júniusi napfénnyel. Míg szépen vegyülünk egymásba szívem nem nehéz. Úszik ebben a pillanatban, mint a tavirózsa a tavon, a virág elmerül a teában, a magzat anyja hasában. Hiszek a bodzateában.