Birtoklási vágy (7)

Megvásároltam. Ott van velem szemben a szobában, nézi velem a farkas szemet. Velem, velem a nyuszival. Velem, aki nem akartam magamagamba nézni, úgyhogy inkább benéztem ebbe az üzletbe is és megvásároltam. Könnyebb volt őt megvásárolni, mintsem bírkózni önmagammal. Magamról ennyi már elég is. Elég erről a személyről, erről az énről beszélni. Hagyjuk őt inkább békén, hagyjam őt békén, iktassam ki őt gondolataimból, beszédemből, írásomból, névmásaimból.

Térjünk vissza a tárgyra: ott ül a dob: én itt <* *> ő ott. És pislogunk egymásra, mint két egymásnak szegezett kettőspont. Mi az Istent kezdjek most veled, te dob? Te napszemüvegtartó, te színeskréta, te ceruza, te könyv? Te fölösleges, haszontalan, porgyüjtő, helyfoglaló, energia és pénz leszívó, kérdőjelfelhalmozó, tekintetemet magadra vonó... Idegesítő... te léha, te...

...

Bocsánatot kérek, hogy azt hittem akarlak az életembe és hazahoztalak és most ilyen csúnyán elbántam veled, veletek, hogy nem szerettelek, mert amint az enyémek lettetek rájöttem, hogy nem is kívánlak, soha nem is akartalak valójában.