Nem tart semmi
Péter alszik, János alszik, Jakab alszik,
Máté alszik, és mind alusznak.
Gondolataim és érzéseim szétszaladnak.
Csak egy ködös érzés tart az ébren világában
és visszahúz ágyadba egyedül lenni.
Puszta celofánba csavart sivár költemény
rontja a szemem,
és a földi elmúlás nem akar feledésbe menni –
Függönyöm, ami nincs, narancssárgán legyint.
Átadom a szobámnak emlékeim,
míg ő oxigént ad lappangó reményeim gyenge lángjának.
15 éves fiúk hiába jönnek ma,
Elfogyott szimpátiámért könyörögni.
Most nem hat meg semi.
Sem Pali sem Feri.
És nem hiszem többé, hogy szánalmammal meg tudnálak menteni.
Ne próbáljatok öngyilkossági gondolatokat megérteni…